A fejlett és egyre környezettudatosabb társadalmak az elmúlt két évtizedben megpróbáltak túllépni a hagyományos „energiazabáló” építési módokon. Ezek a téli, fosszilis alapú (földgáz, olaj, szén) fűtésen és a nyári, elektromos légkondicionáláson alapulnak.
Ez utóbbi mögött viszont általában szintén fosszilis fűtőanyagú vagy atomenergiát hasznosító erőművek állnak. Az egyik kiút a kis energiaigényű, illetve az úgynevezett passzívház lehet, amelyből már mintegy 50 ezret adtak át a világon. Magyarországon számuk még nem éri el a százat, de úgy tűnik, viharos gyorsasággal enyhülnek a velük szemben táplált előítéletek.
A kiútkeresés számos fogalmat és irányzatot hozott a felszínre, amelyek között természetesen akad némi keveredés is. A legáltalánosabb megnevezés az alternatív vagy „zöld” építészet, de találkozhatunk a bio, öko, organikus, autonóm, passzív, energiatakarékos, energiahatékony, kis energiaigényű, nulla energiaköltségű, zéró emissziós meghatározásokkal is, nagy eséllyel összekeverve lényegi tulajdonságaikat: a természetközeliséget, illetve az energiatakarékosságot.
Az úgynevezett öko(logikus) építészet a környezettel való összhangot tartja elsődlegesnek. Ide tartoznak a természetes anyagokból készült bioházak, a főleg megújuló energiával működtetett „zöld” épületek, az úgynevezett autonóm ház, illetve ezek ötvözetei. A másik halmazt az energiatakarékosságra fókuszáló épületek teszik ki, ezek legismertebb csoportját az úgynevezett passzívházak alkotják. Ezeknél nem kizáró ok a szilikátfal vagy a műanyag szigetelés, viszont kiemelt fontosságot tulajdonítanak a kis energiaigénynek, amit a mi éghajlatunkon főleg a fűtés befolyásol.
Tovább a családi ház építés főoldalra.
